A kontrollált gyepégetés természetvédelmi hatásai

2017-09-08

 

A vegetációtűz az emberi hatások, és az éghajlatváltozás okán egyre gyakrabban előforduló jelenség, ezért egyre fontosabbá válik a tűz hatásainak értékelése, és megítélése természetvédelmi, gazdasági, tájhasználati szempontokból. Az égetés, mint a tájhasználat, és a területkezelés egyik legősibb módja, az emberiséggel egyidős, amellyel őseink a növénytermesztés, vagy az állattenyésztés céljáéra kívántak megfelelő területeket létrehozni, vagy a legeltetett területek takarmányminőségét kívánták javítani. (Deák et al, 2014). A negatív tapasztalatok és rossz beidegződések okán a területkezelés ilyen módja napjainkra több országban, köztük Magyarországon is tiltott vagy erősen korlátozott.

Hazai viszonyok között a gyepes területeken jellemző vegetáció a késő nyári aszályos periódus után, illetve a tél végi, tavasz eleji periódusban van kitéve a legnagyobb tűzkockázatnak. Ez azzal magyarázható, hogy ilyenkor a növények nedvességtartalma a legalacsonyabb, illetve a holt biomassza mennyisége a legnagyobb (Debreceni,2009). A vegetációtüzek kialakulásuk szempontjából és változatos képet mutatnak, a tűz kialakulhat természetes, vagy emberi hatások révén. A természetes hatások közül a villámcsapások a leggyakoribbak, antropogén tényezők közt a szándékos gyújtogatás, a gondatlan tűzgyújtás, az illegális tevékenységek (pl. kábelégetés, illegális szemételhelyezés) növelik a tűzkockázatot. A tüzek kialakulásában több abiotikus tényező, pl.: mikroklíma, domborzat, talajtípus, valamint biotikus tényező pl.: a jellemző vegetáció, és annak állapota is szerepet játszik. (Bukovics & Nagy, 2009).   A hazai gyakorlatban nem honosodott meg, viszont külföldi források gyakran alkalmazzák a spontán kialakult tűz „wildfire”, és az élőhely-kezelési célzattal gyújtott, kontrollált tűz „predicted fire” fogalmát a vegetációtüzek kategorizálása során. Észak-amerikai, Ausztrál és dél-afrikai források alapján elmondható, hogy szakemberek sikerrel alkalmazzák a kontrollált égetést, mint területkezelési eljárást (Hammill and Tasker,2010). Az ilyen célzattal gyújtott kontrollált tűz hatása kettős. Kockázatkezelési szempontból, amikor egyes területek tűzkockázata az ott lévő éghető biomassza fölhalmozódása miatt már bizonyos határértéket meghalad, a szakemberek fokozatosan megkezdik a terület kontrollált, szakaszos leégetését. Így az éghető biomassza mennyisége, és ezzel a terület tűzkockázati hányadosa is jelentősen csökken (Luke et al.,2000).

A kontrollált égetés hatásainak természetvédelmi szempontból történő megítélése szintén többoldalú. Egyrészről az elkerülhetetlen, hogy a tűz elpusztítson bizonyos taxonokat a területen, különösen ízeltlábúak, puhatestűek, növényegyedek esetében feltételezhető károsodás. Másrészről viszont a tűz segíthet az idegenhonos, invazív fajokban gazdag, homogénné váló társulások visszaszorításában (Deák et al.,2014).  A kontrollált égetésnek a természeti hatásokat kell minél reálisabban modellezni, ezért nem lehet a tűzgyújtás, és a terület leégetése a területkezelés egyedüli módja. Ahol a vegetációtüzek gyakorisága igen magas, ott a tűznek ellenálló fajokból úgynevezett tűzklimax társulás jön létre. Tehát ez esetben a tűz néhány fajból álló, kevéssé komplex társulások létrejöttéhez vezet, nem pedig a mozaikosság növeléséhez (Mátyás, 1996).

 

Kontrollált égetés, mint lehetséges élőhely-kezelési stratégia a Hortobágyon

A Hortobágy mintegy 1700 km2 kiterjedésével Európa legnagyobb természetes összefüggő füves pusztája, pásztorközösségek által megművelt kultúrtáj. A Hortobágy látszólagos egyformasága ellenére igen gazdag talajtani képződményeken változatos gyeptársulásoknak ad otthont. Az egész terület a pannon szikes sztyeppék, és mocsarak élőhely-típusba tartozik, változatos növénytársulásokkal. A viszonylag magasabb térszíneken löszpusztagyep társulások (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae) alakulnak ki, a sóban gazdagabb úgynevezett szolonyeces talajokon a magasabb humusztartalmú talajokon füves szikes puszta (Achilleo setaceae–Festucetum pseudovinae alakul ki, ahol uralkodó faj a veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina.)( http1.) A gyengébb talajokon ürmös szikes puszta (Artemisio santonici-Festucetum pseudovinae) társulások dominálnak (http2). Erősen szikes területeken mézpázsitos szikfok (Puccinellietum limosae) társulás alakul ki (http3). Ezen főbb társulások, illetve a mikroklimatikus hatásokra létrejövő kisebb kiterjedésű egyéb mozaiktársulások változatos élőhelyeket teremtenek a puszta karakter növény, és állatfajainak.

Külön érdekességet képeznek a jelenleg rehabilitálás alatt álló legelőtavak mint élőhelyek, melyek a mikrodomborzati képződmények miatt a füves szikespuszta (Achilleo-Festucentum pseudovinae),tarackos-tippanos sziki rét (Agrostidetum stoloniferae), szolonyec sziki rétek (Beckmannion erucaeformis), társulások jellemző előfordulási helye, és időszakosan, vagy akár többé-kevésbé állandó jelleggel víz alá is kerül. Ezek a területek a Hortobágy egyedülálló madárvilágának kiváló táplálkozó, és fészkelőhelyet biztosítanak, illetve vonulási időszakban a költöző madarak pihenő és táplálkozóhelyeként funkcionálnak (http4). A Hortobágy ilyen típusú élőhelyei meglehetősen sérülékenyek, fennmaradásukhoz folyamatosan legelő állat jelenléte, táplálkozása, taposása szükséges. Az elmúlt évtizedekben a területen az extenzív legeltetéses állattartás részaránya egyre csökkent, ezért az ilyen élőhelyeken az elnádasodás, elcserjésedés folyamatai indultak be, valamint olyan idegenhonos fajok tűntek fel, mint az amerikai kőris ( Fraxinus pennsylvanica), és a tamariska (Tamarix spp.). A legeltetés intenzitásának fokozása mellett ezeken a területeken a kontrollált égetés egy jó kiegészítő élőhelykezelési megoldás lehet a nem kívánatos vegetáció visszaszorítására, melynek helyén a tájkarakternek megfelelő gyeptársulás jöhetne létre (http5).

 

Az élőhely-rekonstrukció áttekintése, a Kunkápolnási-mocsárban keletkezett tűz, mint esettanulmány.

(Fotó: Szilágyi Attila)

Spontán vegetációtűz a Kunkápolnási mocsárban (Fotó: Szilágyi Attila)

(Fotó: Szilágyi Attila)

(Fotó: Szilágyi Attila)

Oltás közben (Fotó: Szilágyi Attila)

Az égés nyomai nem sokkal az oltás után (Fotó: Szilágyi Attila)

(Fotó: Szilágyi Attila)

(Fotó:Szilágyi Attila)

A Hortobágy élőhelyrekonstrukciós törekvéseiben a tűzzel való kezelés a természetvédelem szakemberei szerint a nagy testű kérődző állatokkal való legeltetés mellett kiváló kiegészítő megoldás lehet, különösen azokon a területeken, ahol a holt biomassza, az elszáradt növényzet nagy aránya miatt az állat már nem szívesen legel. Például a 4-5 éves száraz, kotus nád már egyáltalán nem alkalmas az állatok legeltetésére, a marhák nem szívesen mennek bele, maximum áthaladnak ezeken a területeken, így taposással gyérítik kisebb mértékben. A Hortobágy területén jelenleg megvalósuló LIFE11 NAT/HU/000924 „Legelőtavak élőhelykezelése a Hortobágyon” elnevezésű pályázat akcióinak megvalósítása során a felelős Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. a kontrollált égetést a homogén nádasok esetében alkalmazni is kívánta. A kezelés tervezett időpontja a nyár végére esett, amikor a nád virágzik, ez okból a földalatti rizómákban viszonylag csekély mennyiségű tápanyagot raktároz. A Hortobágy területén a természetvédelmi kezelői feladatokat ellátó Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi szakmai szempontból támogatásra alkalmasnak ítélte a kontrollált gyepégetés, mint kezelési mód alkalmazását az elnádasodott területeken. A területileg illetékes kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya azonban a terveket a 306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 3.  § tartalmára vonatkozóan az égetéssel történő területkezelésre irányuló terveket elutasította, annak ellenére, hogy a szakmai szempontok alapján az égetéses kezelés indokolt, és hatásait tekintve feltételezhetően pozitív lenne.

A vegetációtűz után felfrissülő növényzet a Kunkápolnási mocsárban (Fotó: Széll Antal)

Alig egy héttel a tűz után már kezd "haragos" zölddé válni a táj (Fotó: Széll Antal)

(Fotó: Széll Antal)

Mozaikosodó táj (Fotó: Széll Antal)

Madártávlatból már csak halvány emlékei vannak a tűznek (Fotó: Széll Antal)

(Fotó: Széll Antal)

A helyzet érdekessége, hogy 2017. augusztus 2-án igen jelentős, több mint 800 hektár területet érintő spontán vegetációtűz alakult ki a Nagyiván községhatárában lévő Kunkápolnási mocsárban.  A katasztrófavédelem szakemberei mintegy két nap alatt tudták megfékezni a lángokat. Az érintett terület azonban jó lehetőséget biztosított mintegy esettanulmányként megfigyelni a vegetációtűz valós hatásait az érintett területen. 2017. augusztus 22.-én a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának szakemberei, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. Life programjában résztvevő munkatársai, és a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Karának dolgozói területbejáráson vettek részt. A Debreceni Egyetem képviseletében résztvevő Dr. Valkó Orsolya egyetemi adjunktus a terepen tartott egy átfogó előadást a tüzek tájhasználatban, illetve katasztrófavédelmi megelőzési gyakorlatban játszott fontos szerepéről. Az előadás is alátámasztotta, hogy a kontrollált égetés mint területkezelési forma külföldön, elsősorban Észak-Amerikában, afrikai országokban, és Ausztráliában bevett gyakorlat.  A területbejárás során megfigyelhető volt, hogy az eset óta eltelt nem egész három hét után már  alig látszanak a tűz nyomai, csak a nagyobb méretű fás szárú vegetáció, bokrok, kisebb fák szenesedettek. Az alacsonyfüves vegetációs szint, és a nádas már megújult a vegetációtűz óta, szemmel láthatóan jó minőségű legelő alakult ki a tűz hatására. A nádas területén szintén újult, friss zöld nádas volt megfigyelhető. Általánosságban megállapítható volt, hogy a tűz ökológia szempontból a terület vegetációján jelentősen javított. Az adott állapotban a növényzetre gyakorolt hatásokról pozitív következtetéseket lehetett levonni, bár ahhoz még több terület-megfigyelés szükséges, hogy az idő előrehaladásával a területen milyen szukcessziós folyamatok indulnak be, és mely fajok kezdenek dominálni a gyepben.

 

Következtetések

Mind az irodalmi források, mind pedig a Kunkápolnási mocsárban keletkezett tűz azt támasztja alá, hogy adott körülmények között egy tűzeset nem feltétlenül káros. A vegetáció állapota javulhat, nőhet a mozaikosság, a tűz után kialakuló speciális mikroélőhelyek speciális fajok megtelepedését teszik lehetővé. A homogenitás nagymértékben csökkenthető, ez megfigyelhető volt az érintett területen is, hiszen ahol homogén nádas volt ott jelenleg fajgazdag, dominánsan pázsitfűfélékből álló mozaikos gyep vegetáció látható. A nád ugyan gyorsan újrasarjadt, viszont az alacsony, és friss nádat a legelő állatok könnyedén kordában tudják tartani. Nem szabad viszont megfeledkezni a tűz használatának veszélyeiről sem, illetve, hogy egy kontrollált égetés jó kiegészítője lehet a területkezelésnek, de nem lehet kizárólagos megoldásként gondolni rá. Szintén szem előtt tartandó, hogy a tűz fokozott kockázattal jár a terület állatvilága szempontjából, különös tekintettel a makrogerinctelen faunára. Szintén probléma, hogy jelenleg a jogszabályi környezet nem teszi lehetővé a kontrollált égetés használatát, holott a szakmai elvek, a tapasztalatok, és a külföldi gyakorlat is arra mutat, hogy megfelelően alkalmazva, a katasztrófavédelmi szabályok betartása mellett egy igen hatékony, és látványos eredményekkel kecsegtető eljárásról van szó. 

Szerkesztette: Dinga Szabolcs

 

Felhasznált források

Bukovics I. Nagy D. (2009): Aszály és szárazodás hatása a vegetációtüzek kialakulására és oltására (mezőgazdasági-, erdő-, és bozóttüzek) Aszály és szárazodás konferencia. Kecskemét, 2009 21 p.

Deák et.al (2012) Tájökológiai Lapok 10 (2): 287–303.

Deák et.al(2014) Grassland fires in Hungary‒Experiences of nature conservationists on the effects of fire on biodiversity. Debrecen, 12 p.

Hammill, K. , Tasker E. (2010):Vegetation, fire and climate change in the Greater Blue Mountains World Heritage Area. Department of Environment, Climate Change & Water. Sydney, 71 p.

Luke, A.B. D.J. Archibald, R.W. Arnup and N.L. Wood. (2000): Prescribed fire as a vegetation management tool. Northwest Sci.& Technol. Technical Note TN-45, in Bell, F.W., M. McLaughlan and J. Kerley (compilers). Vegetation Management Alternatives 12p.

Mátyás Cs.(1996): A vegetáció tagoltsága 102-112. p. In: Mátyás Cs.(szerk.): Erdészeti ökológia. Mezőgazda Kiadó 228 p.

Ónodi G. (2011): Legeltetés és tűz mint gyepdinamikai tényezők: kísérletes vizsgálatok nyílt évelő homokpusztagyepekben. MTA ökológiai és botanikai kutatóintézet Budapest, 11p.

306/2010. (XII. 23.) Korm. rendelet 3.  §

http1: http://www.sze.hu/~horvbal/04TV.pdf

http2: https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%9Crm%C3%B6spuszta

http3: http://www.terra.hu/haznov/htm/Puccinellietum.limosae.html

http4:http://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/termeszetvedelem/oldal/ecsetpazsitos-retek-es-szikes-retek

http5:http://www.hnp.hu/hu/szervezeti-egyseg/igazgatosag/oldal/legelotavak-elohelykezelese-a-hortobagyon