Helyreáll a puszta vízháztartása

2019-02-20

2018 őszén megkezdődtek a pályázat legnagyobb tájkarakter-formáló munkálatai. A projekt kezdetétől megvalósuló magas intenzitású legeltetés illetve az összefüggő nádas-gyékényes vegetáció szárzúzása már észrevehetően megváltoztatták a projektterületek vegetációját. Ezek hatására már az összefüggő homogén nádasokat sok helyen felváltották a mozaikos pázsitfű-társulások. Az eddig végzett tevékenységek viszont a tájkaraktert, és a kedvezőtlen hidrogeológiai viszonyokat jelentősen megváltoztatni nem képesek.

A puszta jelenlegi vízjárása, és vízdinamikája még sajnos nem mutat túl kedvező képet, ennek oka pedig a múlt századból itt maradt mesterséges elemek, csatornák, műtárgyak, földművek jelenléte. A legelőtavak kialakuláshoz, és a kedvező ökológiai állapot eléréséhez szükséges a jelenleg megtalálható, még a múlt gazdálkodási tevékenységéből itt maradt tájelemeket megszüntetni, vagy módosítani. Egy közel hetven éve megváltoztatott rendszert rehabilitálni, átfogó szakmaközi együttműködést, tervezést és koordinációt igényel.

A korábbi tájhasználat hibás következtetése az volt, hogy a pusztán maradó víz jelenléte káros, és a gazdálkodási célok megvalósítását hátráltatja. A különböző gátak, és lecsapoló csatornák arra szolgálnak, hogy a pusztában felgyülemlő vizet mielőbb a legközelebbi felszíni vízfolyásba vezessék. Ennek okán az őszi és tavaszi csapadék a természetesnél jóval hamarabb eltűnik a területekről, illetve az évről évre hosszabb időre jelentkező aszályos periódusok tovább fokozzák a területek száradását. Ez a projekt keretein belül megvalósuló magas ökológiai intenzitású legeltetést is nehezíti, a túl hamar eltűnő víz a legelőterületek idő előtti kiszáradását eredményezi.

A legelőtavak kialakulásához, és megfelelő ökológiai állapotuk fennmaradásához kiemelt fontosságú, hogy a projektterületek természetes vízjárása helyreálljon. A legelőtavak ugyanis lefolyástalan, sekély nagy kiterjedésű mélyesdésekben alakulnak ki, ahol az őszi, és tavaszi csapadék, valamint a hóolvadásból származó víz összegyűlik.  Ehhez szükséges egyes lecsapoló csatornák betemetése, gátak elmunkálása, illetve a puszta természetes vízmozgásához jobban igazodó alternatív csatornarendszer kialakítása, vagy régóta nem használt, de a céloknak megfelelő csatornák felújítása.

A fentebb vázolt elképzelések csak szakszerűen kivitelezett, mélyépítési, és vízépítései megoldásokkal, jól összehangolt gépi munkavégzéssel valósíthatóak meg. Az ilyen méretű munka nagyon pontos tervezést, folyamatos monitoringot, és széleskörű együttműködést igényel. Tovább nehezíti a földmunkákat a Hortobágy természetvédelmi értékeiből fakadó speciális helyzete. A munkavégzés során sokkal több tényezőt kell figyelembe venni, például a madarak fészkelési időszakát és különböző védett növények jelenlétét. A munkálatok megvalósítása során a partnerekkel együtt folyamatosan kapcsolatban állunk a kivitelezővel.  Ez biztosítja, hogy a földmunka tevékenység a természetvédelmi értékek védelmének messzemenő figyelembevételével valósuljon meg. Projektünk mérföldkövének számít a földmunkálatok megkezdése.

A munkálatok eredményeképpen várható hogy a területek természetes felszíni, és felszín alatti vízmozgása visszaáll a természetesnek megfelelő állapotba. A levezető csatornák megszűnésével a felszín lefolyástalan régióiban kialakulnak azok a sekély, de nagy kiterjedésű állóvizek, amelyek sokszínű madárfaunának teszik lehetővé táplálkozó, és fészkelő helyek választását.

Az első lépés a hortobágyi halastavak lecsapolására szolgáló alternatív csatorna kialakítása volt. A lecsapolás jelenleg a Tonnás-csatornán történik, ez viszont vízrajzi sajátosságából, és nyugat-keleti futásából adódóan több olyan természetes vízmedret keresztez, mint például a Pap-ere, ahonnan a csapadékot levezeti a Hortobágy-folyóba. Ezzel blokkolja az észak-déli irányú természetes felszíni és felszín alatti vízmozgásokat. Ezt a problémát fogja orvosolni a Tonnás-csatorna betemetése. Ezt megelőzően viszont alternatív lehetőséget kell biztosítani a halastavak vizének levezetésére.

A Szikra-csatorna jó alternatíva a halastavak vízmennyiségének lecsapolására. A csatorna műszaki állapotának ehhez jelentős átalakuláson kell átmennie. Ezt célozták a 2018 nyarán megkezdődő beavatkozások, melyek során mélyebb és szélesebb medret alakítottak ki, majd új, a megváltozott funkciónak megfelelő műtárgyakat építettek be. Az idei évben reményeink szerint a csatorna már megfelelő műszaki állapotban lesz a halastavak vizének lecsapolására.

Szikra-csatorna átépítés (Fotó: Széll Antal)

Szikra-csatorna átépítés (Fotó: Széll Antal)

Ezzel egy időben kezdődtek meg a Szelencés-Angyalháza projektterület északnyugati részén futó Nagy-réti csatorna betemetésének munkálatai. A csatorna hatalmas területről vezette le a vizet a Hortobágy-folyóba, ezzel jelentősen megváltoztatva a természetes felszíni, és felszín alatti vízmozgásokat. A munkálatok fő célja itt is a területre kerülő természetes csapadékvíz megőrzése. A kivitelező a csatorna betemetése során a természetes vízmedrek megmaradására is nagy hangsúlyt fektetett, így például megmaradt a volt csatornán keresztülnyúló Tárkány-fok, amely jelentős kiterjedésű vizes élőhely lehet a területen. A Nagy-réti csatorna megszűnésével a csapadékos időszak után jóval nagyobb vízmennyiség fog maradni a területen lévő természetes sztyepptálakban, és Nagyág-ér területén.

Nagy-réti csatorna betemetésének munkálatai (Fotó Széll Antal)

A munkálatok folytatódni fognak a Kis-Kondás, és az V. halastó területén. A Kis-Kondás projektterületen megkezdődött az északi oldalon lévő gátak elbontása, majd ezt követi a keleti gát, és a nyugat-keleti belső földmű bontásának megkezdése. A Kis-Kondás területén a gátak fizikai akadályokat képeznek a természetes sztyepptálak közt. A több éves intenzív legeltetéssel már sikerült elérni, hogy a laposok növényzete kedvező társulásokká alakuljon. A gátelbontást követően a laposok közti vízmozgás is visszaáll a természetesnek megfelelő állapotba. Az érintett területeken található védett növényfajokat, például Kis-Kondás keleti gáton erdélyi útifű (Plantago schwarzenbergiana) az északi gáton pedig macskahere (Phlomis tuberosa) állományait a talaj felső humuszos rétegével együtt menteni szükséges. Ezt a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai fogják koordinálni.

A földmunkák az idei évben a V. halastó északi oldalán kialakításra kerülő alternatív tápcsatornát is célozzák. Ez fogja lehetővé tenni, hogy a halászati tevékenységhez szükséges vízkormányzás megoldható legyen, a jelenleg üzemelő, természetvédelmi szempontból nem megfelelő tápcsatorna helyett. A fölmunka itt a nagymértékű biomassza, főleg száraz nád, és gyékényállomány jelenléte miatt még előkezeléseket igényel.

Annak ellenére, hogy még az év elején járunk, a jelenleg futó, és a későbbiekben esedékes földmunkával járó természetvédelmi akciók lebonyolítását messzemenően előre meg kell terveznünk, a folyamatos haladás és a természeti értékek védelmének egyensúlya végett.  A Tonnás-csatorna betemetése, valamint a zámi projektterületeken megvalósuló csatornaelmunkálás, rizscellák megszüntetése, vízi műtárgyak bontása az eddigiekhez hasonló magas szintű szakmai együttműködést, napi kapcsolattartás, és precíz munkaszervezést, és koordinációt követel majd.