A legelőtavak szerepe a tájgazdálkodás új kihívásainak tükrében

2019-08-15

    Korábbi cikkeinkben főképpen a legelőtavak élőhelykezelését célzó Life pályázat természetvédelmi szerepéről, védett természeti értékeiről, biodiverzitás-fokozó hatásairól értekeztünk. A legelőtavak viszont ez mellett, mint újonnan kialakuló vizes élőhelyek, jelentős hatást fognak gyakorolni a területek gyepgazdálkodására, állateltartó képességére, biomassza-termelő tulajdonságaira, illetve terület gazdasági potenciáljára is.

    A területhasznosítás kulcskérdése a 21. században vitathatatlanul a víz, és a vízellátás lesz. A 2019-es Kelet Magyarországi Agrárfórum vezető témája volt a szántóföldi növénytermesztés tekintetében, hogy tervszerű vízutánpótlás hiányában biztonságos termesztés szinte elképzelhetetlen.  Az állattartásban a legeltetés, valamint a takarmánytermesztés szempontjából kockázatos, hogy az egyre hosszabbá váló aszályos periódus megnehezíti az állatok megfelelő táplálékának biztosítását.  Ehhez hozzágondolva azt, hogy a hazai potenciál kb.: 40 százalékát használja ki az állattenyésztési ágazat a gyepgazdálkodás tekintetében, még érdekesebb képet kapunk. Európában hosszú évtizedeken át a gyepgazdálkodás legfőbb célkitűzése jó minőségű szálastakarmány gazdaságilag hatékony előállítása volt. Ennek a tevékenységnek az eredményeként az állatok teljesítménye és a területegységen megtermelt állati termék mennyisége nőtt. A változatos élővilág és tájkép, valamint a minőségi élelmiszer-előállítás érdekében kialakult az extenzív gazdálkodási forma (PENKSZA et al., 2003, 2005.

   A klímaváltozás, és hatásai szintén az agrárium csúcseseményeinek legfontosabb kérdései közé tartoznak. A vizes élőhelyek jelenléte, és szerepe a jövőben fel fog értékelődni, nem csak a természetvédelemben de a profitorientált gazdálkodási tevékenységek szempontjából is. A húsmarha hízlalás alapvető feltétele például a jó minőségű legelő, illetve minél hosszabbra tervezhető legeltetési szezon. Nagyban csökkenthetőek a termeléssel járó költségek, ha az állatok az év jelentősebb szakaszában kondícióromlás nélkül a legelőn tartózkodhatnak.  

   Napjaink gyakran feszegetett kérdései közé tartoznak az úgynevezett mikroklimatikus adottságok. Egyre gyakrabban kutatott jelenség hogy egymáshoz földrajzilag igen közel, néha csak pár kilométer távolságban elhelyezkedő területek adottságai nagy mértékben eltérnek. A hortobágyi gyepterületeken a víz közelsége az egyik legjelentősebb mikroklímatikus hatás, mely a kialakuló legelőtavak nyílt vízfelszínének köszönhetően egyre markánsabban megmutatkozik. 

 

Nádas, és gyep értékelése

  A legelőtavak területe a projekt kezdete óta megvalósuló területkezelés hatására jelentős változásokon ment át. A magas intenzitású természetvédelmi célú legeltetés, és az előkezelések, például a szárzúzás hatására a növényzet összetétele átalakul.  A korábbi felhagyott legeltetés hatására az időszakosan vízállásos területeken nádas (Scirpo-Phragmitetum) társulás alakult ki. Korábban ezeket a nádasokat nádgazdálkodási tevékenységgel hasznosították. A nádgazdálkodás szigorodott szabályai, és a nád piaci viszonyainak megváltozása miatt az elmúlt években több helyen megszűnt a tevékenység. A korábbi időszakokban a nádasokat éppen a nádaratás sikere miatt védeni kellett a legelő állatoktól. Ez a gyakorlat azonban megmaradt a nádgazdálkodás felhagyása után is, amikor már teljesen indokolatlan volt nem beleengedni a marhát a nádasba.

A legelőtavak élőhely-kezelése során ezt a káros gyakorlatot sikerült javítani. A nádasok szélét a parti sávokat, és a frissebb nádfoltokat az állatok szívesen járták. A több éve fennhagyott nádat viszont az állat nem szívesen legeli, dacára hogy a marhafélék legelési szelektivitása viszonylag alacsony.  A nád, a sás, és a velük mozaikoló savanyúfűfélék táplálkozásbiológiai értéke sem kielégítő, alacsony fehérje, és ásványielem-tartalom jellemzi a felhagyott nádasokat.

A legeltetést ezért kellett kombinálni gépi szárzúzással, amellyel azokat a foltokat lehetett kezelni, melyeket nem lett volna a marhával sem érdemes, sem pedig gazdaságos járatni.

Az élőhelykezelés hatására a nádasok helyett kialakuló időszakosan vízállásos sziki réttársulások, ecsetpázsitos (Alopecurus pratensis) rétek (jellemző fajai: Agrostis stolonifera, Oenanthe silaifolia, Rorippa sylvestris subsp. Kerneri, Trifolium fragiferum). Az erősebben szikesedett talajon a csetkákás sziki rét társulások (Agrostis stolonifera, Alopecurus geniculatus, Rumex stenophyllus, Aster tripolium subsp. pannonicum) növényzete viszont takarmányozási szempontból az egyik legjobb legelőterületeit adják a Hortobágy régiójának (BAJNOK,2011).

 

A legelőtavak mikroklimatikus hatásai

 A legelőtavak ökológiai szempontból mocsárrétek, tájgazdálkodási szempontból időszakosan vízállásos gyepnek számítanak. A 2014-es évtől bekövetkezett és jelenleg is zajló élőhelykezelések hatására a projektterületeken összességében közel 500 hektár nyílt víz kialakulása várható az év csapadékos periódusában. Ekkora mennyiségű víztömeg már jelentős ökológiai pufferképességgel bír. Télen, és ősszel mikor jelentős mennyiségű csapadék jelenik meg, az nem folyik le hasznosulatlanul a vízgyűjtő folyókba, hanem a tómedreket, szikfokokat megtölti. Ez által lényegében vizet tud elraktározni a pusztai életközösség a későbbi nyári száraz, és aszályos periódusra.  A legelőtavak környezetében a vegetáció hosszabb ideig friss marad, a nyári száraz időszakban később „ég ki” a puszta, a gyepvegetáció hosszabb száraz periódusokat is kibír, károsodás nélkül. A folyamatosan kiterjedő, és visszahúzódó parti zónákban a gyepalkotó fajoknak hosszabb idő áll rendelkezésre a magképződéshez, a gyep könnyebben újul meg a következő legeltetési szezonra. A legelő állatok a nyári aszályos időszakban kifejezetten keresik azokat a vízparti részeket ahol hűvösebb a hőmérséklet, víz áll rendelkezésre, a jószágok tudnak inni, hűsölni. A tavak környezetében az állatok tovább találnak táplálékot, nő a hektáronként hasznosítható biomassza mennyisége.

 

 

A legelőtavak legeltetéses hasznosítása

  A legelőtavak területének nagyobb része a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kft. magyar szürke állományával, illetve magyar házi bivaly állományával történik. Ezek az állatok viszonylag igénytelenebbek a legelőterület minőségére, jobban elfogyasztják az olyan erős pudvás szárú, rizómás, vagy fás szárú növényfajokat is, amelyeket más marhafajták nem hasznosítanának.

Érdekes eredmény viszont, hogy projektben a résztvevő gazdálkodó partnereink beszámolói szerint a nyílt vizekkel mozaikoló legelőkön jól tarthatóak az intenzív húsmarhafajták is. A marhatartás legnagyobb költségét a takarmányozás adja, ezért a jó minőségű legelőterület, és a legeltetési szezonban rendelkezésre álló biomassza meglét kulcsfontosságú. A víz jelenlétének fokozódásával a területek állateltartó képessége is egyenes arányban nő.A száraz gyepek  optimális állateltartó képessége egy legeltetési szezonban 0.3 állategység körül van hektáronként, addig az időszakosan vízállásos gyepeken akár 0,7-1 állategység is eltartható lenne hektáronként. Az intenzív húsmarha fajták, mint a charolais, a limusine is jó legelési körülményeket talál a legelőtavak környezetében, valamint a fokozatosan kiszáradó tómedrekben. Ausztriában, az osztrák Neusiedler See – Seewinkel nemzeti park hasonló területeken (igaz csapadékosabb időjárás mellett) black angus fajtát is legeltet, mely igen jó minőségű legelőt, és hosszan elnyújtható legeltetési szezont igényel.

 

Összefoglalás

  A legelőtavak, mint vizes élőhelyek a természetvédelmi, ökológiai vonatkozás mellett sok más tekintetben is emelik a táj értékét. A legeltetésen alapuló állattartás kulcskérdése az elkövetkező években a víz jelenléte lesz. különösen az egyébként is száraz mikroklímájú kistájakon a vizes élőhelyek nélkül a legelő állateltartó képessége, és megújuló képessége nem lesz elegendő, hogy sikeres legeltetési szezon valósulhasson meg. A nádasok helyét átvevő ideiglenesen vizes rétek nagyobb gazdálkodási potenciállal bírnak, megjelenésük révén nő a hasznosítható legelőterület kiterjedése, illetve mérséklik az aszályos időszak okozta legelőromlást.

A területek nem csak a természetvédelmi kezeléshez használt extenzív fajok, de gazdasági céllal hasznosítható húsmarhafajtáknak is kiváló legelőt biztosítanak, nyújtják a kihasználható legeltetési szezont.

 

Felhasznált irodalom

Bajnok M. 2011.:Extenzív gyepek hasznosítási lehetőségeinek értékelése. SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet. Gödöllő, 2011

Penksza K. , Szentes Sz., Tasi J. 2003: Gyeptakarmány-termesztéstől a Természetvédelmi gyepgazdálkodásig, gyepértékek, gyepértékelések. In: Tájökológiai Lapok 7 (1): 9–38 (2009)

Szemán L. 2005: A rét- és legelőgazdálkodás. In: Glatz F. (szerk.): A rendszerváltás kihatása a természeti környezetre. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest, pp. 67–92.